Cukor, Szénhidrát, Fehérje, Zsírok

CUKOR, SZÉNHIDRÁT, FEHÉRJE ÉS REJTETT ZSÍROK

“Ami az 1970-es évek állítólagos alacsony zsírtartalmú (valójában magas zsírtartalmú) étrendjei óta nem változott, az az, hogy amikor egy étrend magas zsírtartalmúvá válik

(amit sokan „magas fehérjetartalmúnak” neveznek, mert nem ismerik fel, hogy ez automatikusan magas zsírtartalmat is jelent), akkor egyúttal a szénhidrátok is kikerülnek belőle, vagy csak marginális lesz a jelenlétük.

Azt az indoklást hallod, hogy azért, mert az a cukor, amire a szénhidrátok lebomlanak és maga a cukor is problémát okoz, részben azáltal, hogy zsírrá alakul át.

Amikor egy étrendben megnő a rossz minőségű szénhidrátok aránya, az orvos azt látja, hogy a betege egészségi állapota romlik, és nem tudja az okát, ám könnyű a szénhidrátot hibáztatni.

Azt senki nem ismeri fel, hogy a problémát a cukor és a zsír kombinációja okozza.
Nem passzolnak össze.

Az emberek véletlenül felismerték, hogy a vacsorára elfogyasztott marharostélyos után a csokoládé mousse nem a legideálisabb választás. Ezért megtartották a steaket és elhagyták a csokihabot, nem sejtve, hogy ez nem igazán megoldás.

Végül a szénhidrát és a cukor minden formáját támadták.

Mivel az orvosok a cukrot tartják problémásnak, kiveszik a dietetikus étrendből, és megtartják a zsírt.

Az A1c szint valóban csökkenhet, a prediabétesz eltűnhet, és a cukorbetegség is javulhat, ha mellette a beteg rendszeres testmozgást is végez.

Azt azonban senki nem tudja, hogy a szénhidrátbevitel mérséklése miért okoz javulást; azt hiszik, azért, mert a cukor inherensen problémás, vagy tréfát űz a testtel.

Nem a valódi bűnöst hibáztatják.

Nem az egészséges cukor (gyümölcscukor, burgonyafélék, méz..) kiiktatása a megoldás.
Hanem a radikális zsíré: itt rejlik a válasz a hosszú távú gyógyuláshoz, különösen a krónikus betegségek esetében.

ZSÍR ÉS CUKOR

Az Amerikai Egyesült Államokban és a világ minden táján találkozunk ezzel a kombinációval.

Édes barbecue szósz zsíros oldalason és vajas kukoricacső a széngrillen.
Ketchup a krumplilepényen.
Pizza édes paradicsomos szósszal, búzából készült tésztán és zsíros, olajos sajttal, amiben szintén laktóz (tejcukor) van.
Disznóhússzelet/rántott hús rizzsel.
Sült csirke és krumplipüré.
Sajt és sóskeksz.
Olvadó grillezett sajt. Vajas kenyér.
A hagyományos szendvics – tehát kenyér- bármilyen típusú hússal mert kombinálódik benne a kenyérben lévő szénhidrát, (ami később cukorra bomlik le) és a hús zsírja.

Tegyük még hozzá a dolgozói létet, és már kész is a fogás:

tonhalas szendvics (zsír és cukor) majonézzel (zsír),
egy zacskó chips (zsír és cukor) és üdítő (cukor).

Ezt esszük egész életünkben, ami több egészségügyi szempontból sem működik, amelyek egy részét ismeri, más részét pedig egyáltalán nem ismeri az egészségügyi kutatás és az orvostudomány.

Ha átugrottad az A cukorbetegség és az ingadozó vércukorszint” című 15. fejezetet, akkor tatán érdemes visszalapoznod és végigolvasnod az ott lévő részletesebb információkat.

MI A HELYZET A FEHÉRJÉVEL?

Az ételekben levő fehérje beárnyékol minden mást, mivel a fehérje a király? A trendi diétákat követők gyakran bevonják a „sovány” fehérjét.

Mi hát a gond?

Csak annyi, hogy rengeteg zsírt tartalmaz. így maradnak életben a magas fehérjetartalmú, szénhidrátmentes diétát folytatók – zsírkalóriát visznek be, akár tisztában vannak ezzel, akár nem.

A régi idők orvosai tudták, hogy a hús zsírt tartalmaz. Valamiért ez az orvoslás elfelejtett, rejtett igazsága lett, ezért nekünk kell emlékeznünk és látnunk.

Az emberek azért féltek a dióféléktől és a kókuszdiótól, mert tudták róluk, hogy zsírt tartalmaznak; manapság már elfogadottabbak, mert a zsír is elfogadottabb.

A csirkére szavaznak, mert nem tudják, hogy a csirkében több a zsír, mint a dióban és a kókuszdióban együttesen; eljátsszuk, hogy a csirkemellben nincs zsír, hanem csak fehérjeforrás.

Ha kivennénk a zsírt a fehérjeforrásokbói, a magas proteintartalmú és szénhidrátmentes étrendeket folytatók szó szerint éhen halnának… de legalább úgy halnának meg, hogy azt hiszik, elég fehérjét vittek a szervezetükbe.

Az Egészséges májműködés 3:6:9 című 38. fejezetben részletesebben is kitérünk a fehérjékre.

Ahogy Az alkalmazkodó máj című 2. fejezetben is olvashattad, soha nem tudhatjuk pontosan, hogy egy adott étel mennyi zsírt tartalmaz. Olyan sok rejtett zsír van még a soványnak hitt húsokban is. A tápértékcímkék átlagokat és becsléseket mutatnak – hiszen gondolj csak bele: ugyanolyan-e a test-zsír arányod, mint a szomszédodnak? Mint a családtagjaidnak? Nem, mindnyájan különböztök.

Ugyanez áll a tyúkketrec csirkéire, a mezőkön legelő tehenekre, a halkeltető halaira és a vadon élő állatokra. Különböző testben élő egyedekről van szó, és mindegyik gazdaság más tápanyaggal eteti a háziasított állatokat, így az adagok zsírtartalma is nagymértékben eltér.

Ugyanez a helyzet a dió- és mogyorófélékkel és a magvakkal is, valamint a többi növényi eredetű fehérjével: mindegyik fa és növény más.

Mivel az élelmiszergyártó cégeknek standardizálniuk kell a címkéket – nem mérhetik és tesztelhetik külön-külön minden csirke és dió súlyát csomagolás előtt -, soha nem tudhatjuk biztosan, hogy valójában mennyi zsírt fogyasztunk.

Gyakran sokkal többet, mint gondolnánk, így hát sokkal több zsírt viszünk be a szervezetünkbe annál, mint amit tudunk.

A címkén látott adatok nem pontosak; nem is lehetnek azok.

Léteznek olyan diéták, amelyek azt hirdetik, hogy a májnak kedvező a zsírösszetétele, és mégis tele van rejtett zsírokkal, mert például sok csirkemellet tartalmaz. A mi májunk nem igazán ezt akarja.”

Anthony William: Egészséges Májműködés

Édesvíz Kiadó 2018.